Ez a nap is úgy indult mint a többi. Felöltöztem , lezuhanyoztam majd már indultam is a suliba. Elég unalmas mostanában ez a suli dolog. Az összes 'barátom' meg zakkant. Mindenkinek új barátai vannak a régieket pedig eldobják. Szép szokás ez nálunk mostanság.
Mikor beértem a suliba mindenki másnapos fejet vágott csak én nem. Aztán elgondolkoztam azon hogy miért van ez , majd eszembe jutott hogy a volt 'legjobb' barátnőm a hétvégén házibulit tartott mert a szülei nem voltak otthon. Még ha meghívott volna akkor sem mentem volna el. Az a csaj nagyon durva. Itt a suliba már majdnem minden fiú megvolt nála. Büszke lehet magára... Mióta a suli egyik legjobb csajnak a barátnője nagyon nagyot képzel. Régen még én is jó voltam neki. De úgy látszik ez már elmúlt. Itt a gimibe engem csak azért kedvelnek mert azt mondják/terjesztik , hogy nekem 'mindenem' megvan. Pedig én nem érzem így. Igaz Victoria helyett vannak barátaim, ő pedig nem hiányzik hogy őszinte legyek. Valami egészen más hiányzik az életemből. De még én sem tudom pontosan hogy mi az. Az emberek sokszor vannak így. Nem tudják pontosan hogy mi az a dolog ami hiányzik nekik. Hát ezzel most én is így vagyok.
A napnak vége lett. Hosszú és fárasztó is volt egyben ez az egész. Semmi érdekes dolog nem történt a mai nap folyamán. Kiengedtek az utolsó órámról és már rohantam is le az ebédlőbe. A sor mindig hatalmas ezért próbáltam gyorsan lerohanni hogy én legyek az első. De sajnos megint nem sikerült. De szerencsére most nem álltak annyian előttem mint szoktak.
Próbáltam helyet keresni de hát nem nagyon sikerült. Mindegyik asztalt elfoglalták a suli cicababái és azok a fiúk akik odavannak értük. Nekem ettől mindig hányingerem lesz ezért Zoeval mindig elvonulunk és a folyosón eszünk. Már megszoktuk de igazából sokkal jobb mint az ebédlő. Még társultak hozzánk Hannahék is majd mielőtt haza mentünk volna egy kicsit beszélgettünk, majd azt terveztük hogy a hétvégén nálam alszanak. Mostanában sokkal jobban kijövünk egymással és rájöttem hogy sokkal jobban kijövök velük mint Victoriával anno. Már mindenki elment , és én is mentem volna ha a táskámat nem felejtettem volna a terembe nagy rohanásomba. Már siettem haza, fáradt voltam és sokat is kell még tanulni..mint általában. Mikor kiértem a teremből annyira siettem hogy neki ütköztem Kevinnek. Igen a suli első számú sráca akiért minden lány oda van. Csak én nem. Nem vagyok vele jóba, annyi hogy ha reggel találkozunk köszönünk egymásnak, de több nem. A srác mindig elég fura. Mindig mikor a szemeibe nézek látom rajta a gyűlöletet és a bántást. Már többször próbáltam vele beszélni de inkább hagytam. Azt hiszem az ilyen embereket mint Kevint jobb hagyni. Bocsánatot kértem tőle amiért nem figyeltem majd már indultam is a buszmegállóba mikor rájöttem hogy még több mint egy órám van a buszra.
Gondolkodtam hogy mit csináljak de semmi nem jutott eszembe. Akik még velem együtt szoktak buszozni általában addig elmennek bandázni meg ilyenek.
Sok várakozás után végre megérkezett a jármű. Mindenki felszállt majd én bekapcsoltam a telefonom majd elővettem a fülesem és elkezdtem zenét hallgatni. Kicsit néha rossz egyedül buszozni. Hátul a többiek jól elnevetgéltek és néha én is ezt tenném. De velük nem. Nem akarok olyan lenni mint ők. Inkább kihagyom.
Hazaértem végre majd elkezdtem tanulni. Már délután fél6 volt és nem volt nagy erőm a tanuláshoz de muszáj ha akarom vinni valamire. Mire végeztem a tanulással már nyolc óra volt. Lementem anyáékhoz hogy együtt vacsorázzunk. Kérdezték hogy milyen volt a mai napom. Nem értem miért kérdezik meg mindig ha úgysem történik semmi komoly soha. Talán arra várnak hogy történjen valami. De az nem most lesz!
Másnap a délelőttöm megint úgy ment el mint a többi. És sajnos megint a buszra kellet várnom és már megint egyedül. Vagyis még nem olyan biztos. Megláttam ott Kevint is aki éppen egy szál cigit kezdett el színi. Hát igen ő a suli 'rosszfiúja'. Talán a többi lány ezért van oda érte annyira. Mivel csak egy pad volt ott ezért kénytelen voltam mellé ülni. Leültem majd éreztem ahogy egy ideig csak engem néz. Már eléggé zavart úgyhogy muszáj volt megszólalnom.
-Mit bámulsz annyira?!-kérdeztem fura hangon mire ő csak felnevetett.
-Bocs.-nézett rám majd újra beleszívott a cigarettába.
-Mióta cigizel?-kérdeztem.
-Lassan három éve.-és akkor leesett. Akkor kezdett el cigizni mikor az anyukája meghalt. Szörnyű lehetett neki. És persze a többi tesójának is. Még belegondolni is szörnyű hogy kit vesztettek el!
Miközben gondolkodtam magamban ő törte meg a csendet.
-Te vagy az a lány akire mindenki azt mondja hogy mindened megvan ugye?-nézett rám újra.
-Tudod, mindenki ezt mondta de csak én tudom valójában hogy mi hogy van.-mosolyogtam rá, majd felém nyújtotta a cigijét.
-Kérsz?
-Már leszoktam róla!-mondtam büszkén.
-Rossz választás volt.-nézett rá az említett dologra.
-Miért volt az? Hidd el azzal csak a baj van.-mutattam rá.
-Nem. Én imádom!-jelentette ki mosolyogva. Hát jó...eddig is tudtam hogy furcsa , de hogy ennyire!
-Nincs már kedvem hozzájuk. Inkább próbálok más vizekre evezni.-mosolygott rám.
A buszt várva elég sokat beszélgettünk de hamar elment az idő. Mikor a többiek is felszálltak furán néztek rám hogy egy olyan fiú mint ő szóba állt velem.
Hazaértem és mivel holnap nem lesz tanítás (végre) elmentünk anyáékkal egy kutyamenhelyre. Már régóta szeretnék egy kiskutyát mivel azt mondják a kutya az ember legjobb barátja.
Már majdnem minden kiskutyát végig néztünk. Nagyon aranyos volt mindegyik de egyik sem fogott úgy meg igazán. Már sétáltunk volna ki mikor a bejáratnál megláttunk egy kutyát ami nagyon megtetszett nekem. Mikor bejöttünk észre sem vettem hogy van ott egy kutya. Igaz ápolatlan volt, elég koszos volt de ahogy rám nézett a szemeivel azonnal a szívembe lopta magát. Husky fajta volt. Imádom az ilyen fajta kutyákat. Anyáéknak mondtam hogy nekem ez a kutya kell de ők nem díjazták annyira de belementek. Még elintéztük a papírokat és már vittük is haza a csöppséget. Megérkeztünk majd egyből lefürdettem és rendbe raktam.
